A lány a vonaton: Paula Hawkins

Sziasztok! Lorina vagyok és ma egy best-seller könyv értékelést hoztam, ami nem más mint A lány a vonaton Paula Hawkins-tól. Az unokatesóm amikor könyvtárban járt kikölcsönözte, de a könyvet amit akkor olvasott még nem fejezte be így kölcsönadta nekem addig én meg úgy voltam vele egye a fene, akkor is elolvasom. Már égette a tenyeremet, mit esznek annyit ezen a könyvön. Már ahogy beharangozták, az is kíváncsivá tett, de nem is szaporítom tovább a szót, jöjjön az értékelés a regényről.

Ritkaság, ​hogy egy könyv vezesse több országban egyszerre, szinte az összes fontos sikerlistát. A New York Timesét és a Barnesand Noble-ét, például. Az végképp szokatlan, hogy ezt egy debütáló író tegye.

2015 elején Paula Hawkins regénye berobbant az angolszász piacokra. Ahogy Stephen King fogalmazott, ebben a történetben csak fokozódik és fokozódik a feszültség. Nem véletlenül hasonlítják Hitchkockhoz és Agatha Christie-hez az írót, a Gone girlhez a történetet.

Fülszöveg:

Rachel ingázó, minden reggel felszáll ugyanarra a vonatra. Tudja, hogy minden alkalommal várakozni szoktak ugyanannál a fénysorompónál, ahonnan egy sor hátsó udvarra nyílik rálátás. Már-már kezdi úgy érezni, hogy ismeri az egyik ház lakóit. Jess és Jason, így nevezi őket. A pár élete tökéletesnek tűnik, és Rachel sóvárogva gondol a boldogságukra. 

És aztán lát valami megdöbbentőt. Csak egyetlen pillanatig, ahogy a vonat tovahalad, de ennyi elég.

A pillanat mindent megváltoztat. Rachel immár részese az életüknek, melyet eddig csak messziről szemlélt.

Meglátják; sokkal több ő, mint egy lány a vonaton!

A szereplők egytől egyik nem normálisak, gonoszak, sötét a múltjuk, boldogtalanak és céltalanok. Árad belőlük a sötétség, nagyon brutális. Nincs benne egy pozitív karakter sem. Talán Rachel barátnője, akinél lakik. Őt tudom jónak mondani. A többiek egytől egyig romlottak. Hiányzik belőlük az emberség, empátia. Nem hiszem el, hogy tényleg vannak ilyen emberek, akikben egy csepp jóindulat sincs. Már pedig vannak, sőt nem is egy....

A történetről nem is beszélve. Szerintem közel sem volt olyan izgalmas és letehetetlen mint vártam. Ez egy tipikusan olyan könyv, ami körül túl nagy a felhajtás, de összességében nem nagy szám. Csalódtam benne. Rachel részeit untam a legjobban. Folyton piált és az önsajnálatában lubickolt. Megan részeinél azt éreztem, hogy igazából fogalma sincs arról, hogy mit kezdjen az életével, attól függetlenül hogy van egy szép háza, jó munkahelye és szerető férje. Elveszett, nem találja a helyét. 

Erről a könyvről nem tudok spoiler mentes értékelést írni, ezért akik még nem olvasták és elszeretnék azok csak saját felelősségre olvassák tovább.

Meglehetősen sötét, komor hangulata van a könyvnek, egy kicsit elvont. Rachel egy alkoholista, aki minden nap vonattal megy a munkába és a vonat mindig ugyanannál a háznál áll meg várakozni. Rachel minden nap látja a boldog idilli házaspárt, akiket el is nevezett. (Már itt betegesnek találtam a nőt egy kicsit.) Igen ám, de egyik nap egy rendőrségi autót lát a háznál és egyenruhás rendőröket és mindenhol sárga szalagokat. Rachelnek sem kell több azonnal meg akarja tudni, hogy mi történt és az újságból rájön, hogy a nő eltűnt, akit egyébként Megannek hívnak.

Komolyan ez a nő mániákusan bele akart keveredni ebbe az ügybe. Rachel minden követ megmozgatott, hazudott, csak hogy megtudja mi történt az ő idilli házaspárjával. Emellett folyton zaklatta a volt pasiját, akinek mellesleg már családja is volt, de Rachel képtelen volt ezt belátni. Oké elhiszem szörnyű lehetett, hogy megcsalták, és nem övé lett a ház amit még anno együtt vettek, de idővel tovább kell lépni és újra kezdeni. Ő inkább az alkoholba folytatta bánatát, míg teljesen leépült. 

De ha ez nem lett volna elég a tökéletesnek hitt házaspárról is sötét titkok látnak napvilágot. Kívülről tökéletesnek tűntek, de a nő sötétebb múlttal rendelkezett, mint hittem. Megrázó.

Illetve a vonatok. Mindig a vonatok. Felszállt a vonatra, leszállt a vonatról, mennyire szereti a vonatot, most ennyien vannak rajta, ilyen meleg van a vonaton. Eleve nem ápolok jó kapcsolatot a vonatokkal (személyes élmények miatt) és az írónő biztosan nagyon szereti őket, de engem csak idegesítettek.
A vége viszont tetszett, mert mindenki kapott egy új esélyt, hogy újra kezdje az életét. Összességében nem bántam meg, hogy elolvastam mert még nem olvastam ilyen témában könyvet, de szerintem nem is valószínű, hogy fogok mostanában. Úgy érzem nem nekem való. Szeretem, ha egy könyvben pozitív hősök is vannak nem csak negatív szereplők, viszont ebben a könyvben csak az utóbbiakból volt, abból viszont rengeteg. 

Értékelés: 2/5

Kedvenc szereplő: Raechel barátnője, akinél lakott Cathy

Kedvenc idézet:

Kiadó: XXI. Század

Oldalszám: 320