Fedőneve Verity: Elizabeth Wein

Sziasztok! Lorina vagyok egy új könyvajánlóval, ami régóta érett már. Anettal keveset tudtunk írni főként a suli miatt és nem is szeretnék erről regélni sokat. A tavalyi évem egyik kedvenc könyvéről írtam nektek.

Fedőneve Verity: Elizabeth Wein

1943. október 11. Egy brit kémrepülőgép kényszerleszállást végez a náci megszállás alatt álló Franciaországban. A pilóta és utasa a legjobb barátnők. Egyikük megpróbálja túlélni. A másik már akkor elvesztette a játszmát, amikor még el sem kezdődött.

Gyönyörűen megírt, szívszorító regény egy felejthetetlen barátságról, amely a végtelen gonoszságnak is ellenáll. 

Ez a könyv elképesztő volt. Egyáltalán nem a megszokott tipikus vörös pöttyös könyv. Nem is értem miért vörös pöttyös. Nagy hatással volt rám. Folyton kavarognak bennem a legkülönbözőbb  érzelmek, ha a történetre gondolok. Paradox módon imádtam és utáltam is egyszerre. Utáltam, mert ennyire valóságos és tényleg leírja a háború kegyetlenségeit és azért, amit a két lánnyal tett és még sok ártatlan emberrel. Nem egy cukormázas Happy End történet. Hogy lehetne, ha a második világháború derekán játszódik?! De  imádtam, mert gyönyörű volt a barátságuk, és mindent megtettek egymás megóvásának az érdekében. Ez  az igaz barátság. Nem lettek kegyetlenek. Őket a háború sem tudta megtörni. És a legfontosabb, valóságosak volt. Hús-vér emberek. 

"Ezt egyébként egy percig sem hiszem – mármint azt, hogy ne barátkoztunk volna össze valahogyan, hogy ne robbant volna fel egy bomba, ami egyazon kráterbe repít minket, vagy hogy Isten maga ne szállt volna le közénk, és ne koppantotta volna össze a fejünket egy zöld fénysugárban."

 Nagyon különleges könyv, a szereplők, az idő, a helyszín és maga a stílusa is. Egyedi. Ami még külön tetszett, hogy nem volt benne szerelmi szál és nem is hiányzott volna bele, hiszen anélkül is tele volt érzelmekkel.Rendesen megríkatott, az egyszer biztos. A történet kicsit bonyolult és néha nehéz volt követni, de a végére összeállt minden.

A történet egy skót kémnőről és egy brit pilótanő barátságáról szól a második világháború ideje alatt. Mint ahogy azt az előbb is írtam, kicsit nehéz követni az eseményeket, mert a jelen és a múlt folyton váltakozik. Számomra egy pozitívum, hogy két szemszögből van mesélve a történet. A kémnő fogságba esett Franciaországban és ott meséli el a barátságuknak a történetét, hogyan ismerkedtek meg, és miken mentek keresztül együtt. A kor embereinek az életébe is betekintést nyerünk egy kicsit, hogy ők hogyan élték meg a háborút. 

"De a lényem egy része csipkével és rózsákkal betakarva fekszik egy folyóparton Franciaországban – a lényem egy része örökre elhagyott. A lényem egy része mindig olyan lesz, mint az a gép, amely megállíthatatlanul tör felfelé."

Értékelés: 10/10
Kiadó: Könyvmolyképző
Oldalszám: 392
Kedvenc karakter: Próbáltam választani, de képtelenség a két lány közül. Különbözőek és nem lehet őket összehasonlítani.