Sziasztok! Lorina vagyok. Ma egy újabb könyvértékeléssel érkeztem. Ez egy kicsit komolyabb témájú könyv az életről és annak értelméről, arról hogy kik is vagyunk valójában, és hogy mennyi mindent elveszíthetünk egy pillanat alatt.
Samantha Kingstonnak mindene megvan: övé a világ legjobb pasija, a három legtutibb barátnő, valamint egy igazán kitüntetett helyzet a Thomas Jefferson Gimiben – a menza legjobb asztalától kezdve a legideálisabb parkolóhelyig. Február 12. péntek csak egy újabb napnak ígérkezik irigylésre méltó életében.De végül kiderül, hogy a legutolsó.
Aztán kap egy második esélyt. Tulajdonképpen összesen hét esélyt kap. Egy elvarázsolt héten keresztül mindennap újraélheti élete utolsó napját, és kibogozhatja a halála köré fonódott rejtélyeket. Közben arra is rájön, mekkora a valódi értéke mindannak, amit elveszíthet.
Egy tanulságos történet, hogy az életünk egy perc alatt örökre véget érhet. Soha nem tudhatod, hogy lesz e holnap, és ha lesz is akkor hány. És hogy mennyi mindenkiről vonunk le következtetéseket, külső vagy mások által hallott dolgok alapján, ahelyett hogy megismernénk milyen valójában. A felszínességet is feszegeti a könyv, amit szerintem a középiskolás környezetben tökéletesen be lehet mutatni.
Szerintem fontos üzenete van a könyvnek, amit egy tini lány életén keresztül mesél el. Samantha egy középiskolás lány és mindene meg van, amire csak vágyott. A suli legjobb pasija, szuper barátnők, és minden kiváltság ami egy menőnek jár. Márkás ruhák, reggeli a legjobb kávézóból, legjobb parkolóhely stb.. Tökéletes élet, amiről sokan álmodnak, vagy ez nem is annyira tökéletes, inkább csak felszínes? Számít majd pár év múlva? Mit érnek ezek a dolgok, ha nincs kivel megosztanod? Akkor is ennyire fontosak lesznek?
"Olyan sok minden lesz szép, ha jobban megnézed."
Samet nem szerettem az elején. Szerintem beképzelt volt és nem volt valami kedves másokkal, és úgy voltam vele még egy idegesítő nyávogós főszereplő. Szerencsére a napok során szemmel láthatóan nyomon lehetett követni a jellemfejlődését és jobban megismerhettük, hogy milyen volt, mielőtt bekerült a "menők" közé. És ahogy újra és újra átélte azt a február 12.-ei napot több dolgot is megnézett közelebbről. Ráébredt, hogy mennyi mindent tévesnek hitt és, hogy mik azok a dolgok amik igazán számítanak. Azt sajnálom, hogy sok idő kellett neki ehhez és szerintem jobban ki kellett volna használnia azt a 7 napot az életéből.
Illetve arra is, hogy ne adjuk fel önmagunkat, mert mások azt gondolják, hogy ez ciki, nem elég menő. Legyünk önmagunk és csináljuk azt, amit szeretünk, mert egy életünk van. Nem lehet visszatekerni és újra kezdeni. Minden alkalmat meg kell ragadni és semmit sem szabad megbánni.
A többi szereplő közül még Kent és Samantha húgát kedveltem meg, főként azért mert nem adtak mások véleményére és önmaguk voltak. Nem érdekelte őket, hogy mások mit gondolnak róluk. Lindsay nagyon ellenszenves volt számomra. Allyvel és Elodyval úgy nem volt bajom, bár róluk nem sok mindent tudtunk meg és inkább mellékszereplőnek éreztem őket.
Összességében tettszett a könyv, nagyon is, mert elgondolkoztatott és még az elolvasása után is sokat agyaltam rajta. Nem utolsó sorban itt a film előzetese, hiszen ebből készült egy film, amit még sajnos Magyarországon nem mutattak be, de izgatottan várom.
Értékelés: 10/9
Kedvenc idézet: Azt hiszem, a búcsú mindig ilyen – mint leugrani a szakadék széléről. A legrosszabb az egészben meghozni a döntést, hogy leugrunk. Ha már a levegőben vagyunk, semmit sem tehetünk, csak engedjük megtörténni.
Kedvenc szereplő: Sam, mert nagyon sokat változott pozitív irányban, annak ellenére hogy ez elején egyáltalán nem kedveltem. Megvetettem azért, amilyen volt és ahogy másokkal bánt, de nagyon jól látszik nála a jellemfejlődése.
Kiadó: Ciceró
Oldalszám: 414
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése