Michelle Hodkin: Mara Dyer változása

Sziasztok! Lorina vagyok és ma egy trilógia második részéről írok egy értékelést, hogy mit gondolok a könyvről. Anett az első részről írt, amit ide kattintva el is tudtok olvasni: Anett értékelése

Fülszöveg:

Mara Dyer valaha úgy gondolta, hogy maga mögött hagyhatja a múltját. 

Nem menekülhet előle.

Azt hitte, talán csak képzelte az összes problémáját. 

Nem képzelődött.

Biztos benne, hogy mindazok után, amin keresztülmentek, a fiú, akit szeret, már semmit sem titkol előle.

Nagyon téved.

Az első rész után alig vártam, hogy olvashassam a következőt. A könyvnek vagy egyfajta sötét, misztikus, különleges légköre, ami már az első résznél is magába szippantott. Ezt is pár nap alatt kivégeztem, pedig én aztán tényleg próbáltam húzni-nyúzni, hiszen ki tudja mikor jelenik meg a zárókötet magyarul. A könyv hozta a színvonalat, sőt szerintem még izgalmasabb volt, mint az előző. Néha kusza, zavaros volt és még most sem vagyok benne biztos hogy mindent értettem. Rejtély rejtély hátán. Nekem kifejezetten tetszett ez a sötét, misztikus, hátborzongató stílus, mert egyedivé tette a könyvet és nem egy tipikus YA, ami a csapból is folyik. Külön plusszpont, hogy nincs benne szerelmi háromszög. Nem bírom elviselni, amikor a lány 2 srác között teketóriázik és hangulata és kedve szerint, mikor melyiküket részesíti előnyben. Finoman fogalmazva, nem egy szép tulajdonságnak tartom ezt és szerintem maradjunk ennyiben, mert erről órákig képes lennék regélni. 

"Mindenki őrült egy kicsit. Egyedül az különböztet meg minket a többiektől, hogy ők jobban leplezik az őrültségüket."

Egyre több  a rejtély és Mara alig tudja eldönteni, mi is a valóság. Egyedül Noah jelenti számára a biztos pontot az életében, de szerintem túl sokszor tőle várja a megoldást. Persze tudom, szegény csaj sok mindenen megy/ment keresztül, de könyörgöm Noah nélkül cipőjét se tudná bekötni. Ebben részben néha már nagyon idegesített, pedig az empátiámmal nincsen baj. Mintha Noahnak az élete csak körülötte forogna. Noah így Noah úgy. Kicsit uncsi volt. Szerencsére a történet nagyon izgalmas volt, így ezt elnéztem Maranak és csak nagyon erősen remélem, hogy a következő részben abbahagyja egy kicsit a drámázást és megembereli magát. 

A családja jogosan gondolja, hogy Maranak segítségre van szüksége mégpedig egy szakemberre, mert ez már túlnőtt rajtuk és próbálnának neki segíteni, de Mara egyre mélyebbre süllyed... Pedig a szülei csak a legjobbat szeretnék neki, ahogy minden szülő, és Mara nem tud szembenézni a problémáival egyedül, ennek ellenére nem hajlandó csak Noah segítségét elfogadni. Arról nem is beszélve, hogy Mara annyira elmerül a saját problémáiban, hogy nem veszi észre Noahnak is vannak titkai és ő is szorult helyzetben van..




Ebben a kötetben a múltban történt események is előtérbe kerülnek 1-1 fejezet erejéig, amik nagyon érdekesek voltak, csak sajnálom hogy ezekről nem tudtunk meg még többet. 

Noahról is derülnek ki olyan dolgok, amik megváltoztathatják a kapcsolatukat. Mindent megtesz Maraért, néha túl sokat is, de ez az én szerény véleményem. 

A vége az nagyon csattanósra sikerült és alig jutottam levegőhöz. Tessék?! Függővég és a befejező részre még várhatunk egy kicsit, de ha minden igaz, még idén megjelenik a Könyvmolyképzőnél. Sőt az írónő egy kiegészítő trilógiát is ír, még hozzá Noah főszereplésével.

Értékelés: 4,5 (Mara viselkedése miatt)

Kedvenc idézet:"Csakis mi magunk dönthetjük el, kik vagyunk."
Kedvenc szereplő: Jamie Roth, Mara egyik barátja. Egy kis humort vitt a történetbe, ami néha oldotta a hangulatot.
Kiadó: Könyvmolyképző
Oldalszám: 512