Sziasztok! Lorina vagyok! Ma egy újabb Sarah J. Maas regényről olvashatjátok el a véleményemet. Nos az írónő már az Üvegtrón sorozatával belopta magát a szívembe, így nem volt kérdés, hogy amikor tavaly Magyarországon is megjelent egy másik kötete azonnal lecsaptam rá.
Fülszöveg:
A tizenkilenc éves Feyre az erdőben vadászva megöl egy farkast, ám nem sokkal ezután egy másik szörnyeteg bukkan fel, aki jóvátétel gyanánt magával hurcolja egy olyan baljós és mágikus vidékre, amit a lány csak a legendákból ismer. Feyre hamar rájön, hogy fogvatartója valójában nem állat, hanem Tamlin, egyike azoknak a halálos és halhatatlan tündéreknek, akik egykor a világ felett uralkodtak.
Tamlin birtokán Feyre jéghideg gyűlölete forró szenvedéllyé alakul át, és ez az érzés felperzsel minden olyan hazugságot és figyelmeztetést, amit neki a tündérek csodálatos, ámde veszedelmes világáról korábban mondtak. Azonban a tündérek birodalma felett egyre nő egy ősi, gonosz árnyék és Feyre-nak kell megtalálnia a módját, hogy feltartóztassa… vagy örök pusztulásra ítélje Tamlint és világát. "Az erdő hó- és jéglabirintussá változott."
Sarah J. Maas fergetegesen bánik a szavakkal. Azt hittem az Üvegtrónt nem tudja felülmúlni, de hatalmasat tévedtem. Izgalmas, fordulatos, szexi, veszélyes. Letehetetlen könyv. Egy napig tartott. Annyira megelevenedett az egész világ, és mindent tökéletesen láttam a szemem előtt. Annyira élénk, pulzáló volt számomra. Imádtam. Hajnalok hajnaláig olvastam, de az álmosság győzött, de ha azt nézzük így is kevesebb mint egy nap leforgása alatt olvastam el. Kicsit szépség és a szörnyetegre hajazott, ami az egyik kedvenc mesém így csak fokozódott az imádatom a könyv iránt.
"– Miért tett az ágyasává?
– A nyilvánvalótól eltekintve? – Tökéletes arcára mutatott."
Feyre egy nagyon fiatal 19 éves lány, aki maga gondoskodik a családjáról és elég nehéz körülmények között él a halandók világában. Az egyik nap az erdőben megöl egy farkast, mit sem sejtve tette következményeivel felbukkan egy szörnyeteg, aki elviszi a lányt a tündérek birodalmába, ami veszedelmes hely egy olyan halandó számára, mint Feyre. A szörnyetegről kiderül, hogy egy tündér, Tamlin aki a tavasz udvarának a főtündére. Feyre innentől kezdve ez az udvar lesz a börtöne, amit nem hagyhat el többé már soha, de ebbe nem fog egyhamar beletörődni. Közben egyre többet megtud a tündérek birodalmáról és annak múltjáról. Ekkor rájön, hogy talán mégsem Tamlin az akitől tartania kell. Sőt lehet hogy ez az utálat szenvedéllyé fog átalakulni....
A szereplőket nagyon szerettem és én Tamlin párti vagyok ha már választani kell nem Rhysend, de ez annak tudható be, hogy még nem olvastam a folytatását. Azt mondták onnantól kezdve megváltozik majd a véleményem. Kíváncsi leszek rá. Tamlin olyan volt mint a szörnyeteg a belső tulajdonságait illetően. Tüskés, de ha valaki belopta magát a szívébe, akkor már nincs mitől tartania.Még Lucien-t is kedveltem. Vicces karakter, aki több színt vitt a könyvbe.
Feyre egy erős női karakter. Egy kemény csaj, aki nem nyafog és hatalmas bátorságról tesz tanúbizonyságot. Egyedüli ember a tündérek között. Halálra van ítélve köztük, de ő mégis bebizonyítja hogy a halandók egyáltalán nem szánalmasak, hanem igenis vannak köztük bátrak, akik nem félnek szembeszállni egy halhatatlannal.
Értékelés:5/5*
Kedvenc szereplő: Feyre
Kedvenc idézet: "Örülj, hogy emberi szíved van, Feyre. Csak sajnálhatod azokat, akiknek nincsenek érzéseik."
Oldalszám: 512
Kiadó: Könyvmolyképző
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése